- Kiállítás: Szaharov-díj – az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Parlament szerepvállalása
- Díjnyertesek 1988 - 1999
Nelson Rolihlahla Mandela – 1988, Dél-Afrika
Dél-Afrika Nelson Mandela, a rasszizmus elleni küzdelem ikonikus alakjának vezetésével alakult át az apartheidből egy faji szempontból befogadó demokráciává, mindenki számára előmozdítva az esélyegyenlőséget és a békét.
Ez a gesztus is arra sarkall bennünket, hogy hűek maradjunk mindannyiunk hőn áhított jövőképéhez: egy olyan világhoz, ahol nincs háború, szegénység és szenvedés. Hogy mindenekelőtt legyen bátorságunk tovább küzdeni az igazságért és a békéért.
Anatolij Marcsenko (posztumusz) – 1988, Oroszország
Az egykori Szovjetunió egyik ellenzéki gondolkodójaként a világ elé tárta, hogy milyen szörnyű körülmények között tartják fogva a politikai foglyokat. Anatolij Marcsenkót maga Szaharov jelölte a díjra.
Alexander Dubček - 1989, Szlovákia
A prágai tavasz meghatározó alakjaként a demokratikus és gazdasági reformokért küzdött. Alexander Dubček egész életében a szabadság, a szuverenitás és a társadalmi igazságosság eszméjéért küzdött.
Kezemben a Szaharov-díjjal azokra gondolok, akik kivívták nekünk a jogot a mostani megújulásra és átalakulásra. Országom népei történelmük legkeservesebb pillanataiban sem feledkeztek meg arról, hogy részei az emberiség szabadságért folytatott grandiózus küzdelmének.
Aung Szan Szú Csi - 1990, Mianmar
Az egykori politikai fogoly, Aung Szan Szú Csi, a mianmari demokratikus mozgalom vezetőjeként küzdött a mianmari katonai diktatúra ellen. A gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjat csak 2013. október 22-én, 23 évvel a díj odaítélése után vehette át személyesen.
2020. szeptember 10-én az európai parlamenti Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy felfüggeszti Aung Szan Szú Csi asszonyt a Szaharov-díjjal kitüntetettek közösségének tevékenységeiben való részvétel alól válaszul arra, hogy nem védte meg és nem biztosította a mianmari rohindzsa kisebbség jogait, valamint arra, hogy banalizálta az emberi jogok, valamint a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok nemzetközi joga ehhez kapcsolódó megsértését.
Adem Demaçi – 1991, Koszovó
A „balkáni Mandela” a szerb rezsim durva elnyomása ellen kiállva a tolerancia és az etnikai megbékélés előmozdítása ügyének szentelte életét Koszovóban.
Szólásszabadság nélkül nincs párbeszéd, párbeszéd nélkül nem lehet meglátni az igazságot, igazság nélkül pedig nem lehet szó haladásról.
Las Madres de Plaza de Mayo („A Május téri anyák”) – 1992, Argentína
„A Május téri anyák” – válaszul a politikai ellenfelek erőszakos eltüntetésére és kínzására – békés ellenállási mozgalmat szerveztek az argentínai katonai diktatúrával és elnyomással szemben.
Kössünk egyezséget, amelyhez mindannyian tartjuk magunkat: az élet legyen érték, védelme ne ismerjen határokat.
Hebe de Bonafini
Oslobodjenje - 1993, Bosznia-Hercegovina
A szarajevói Oslobođenje újság munkatársai a volt Jugoszláviában dúló háború során életüket kockáztatták az ország egységének és etnikai sokszínűségének megőrzése érdekében.
...a többnemzetiségű, kozmopolita és toleráns Bosznia-Hercegovina védelméért és megőrzéséért.
Zlatko Dizdarević
Taszlíma Naszrin - 1994, Banglades
Taszlíma Naszrín, szekuláris nézetei miatt Bangladesből és Bengálból kitiltott, száműzetésben élő írónő a nők elnyomása ellen küzd, és ellenzi a vallási szélsőségesség valamennyi formáját.
Íróként nem nézhetem kívülállóként országom történéseit, nem alkothatok külön szigetet abban a világban, amelyben élek.
Leyla Zana - 1995, Törökország
1991-ben Leila Zana volt az első kurd nő, aki képviselői helyet szerzett a török parlamentben. A demokráciáért vívott harca a kurd nép méltóságért és emberi jogokért folytatott küzdelmét jelképezi
Nem vethetnek gátat békés küzdelmünknek... az megy a maga útján, átlépi az országhatárokat, hogy egyenlőségben, testvériségben élhessünk együtt […] a demokrácia, valamint a népek jogai és identitása iránti kölcsönös tisztelet szellemében.
Vej Csing-seng - 1996, Kína
Vej Csing-seng, a kínai rezsim ellenzéki vezetője pellengérre állítja az emberi jogok megsértését és küzdelmet folytat a demokráciáért. Börtönbüntetése és száműzetése ellenére sem lehet elhallgattatni.
A Szaharov-díj „ösztönzés és támogatás az európai polgárok részéről […] mindahhoz a küzdelemhez, amelyet Kínában az emberi jogok védelmében folytatnak.
Szalíma Gazáli – 1997, Algéria
Szalíma Gazáli, a La Nation című bíráló hangvételű lap főszerkesztője és A nők egyenjogúságáért egyesület elnöke, a nők jogainak, a demokrácia és a politikai párbeszéd szószólója Algériában.
A demokrácia alapvető kérdéseinek […] esélyük sincs elhagyni a gettókat, amelyekbe machiavellisztikus módszerekkel be lettek zárva, amíg ezeket a jogokat a többségi társadalom egy iránta közömbös kisebbség kiváltságának tekinti.
Ibrahim Rugova - 1998, Koszovó
A békés megoldások és a párbeszéd elérésén fáradhatatlanul munkálkodó Rugova Koszovó első elnökeként egész életét a koszovói albánok szerb elnyomással szembeni, erőszakmentes ellenállásának szentelte.
A fennállása óta eltelt évtizedben a Szaharov-díj a béke, a szabadság és az emberiesség jelképévé vált.
Xanana Gusmão – 1999, Kelet-Timor
A Kelet-Timor szabadságáért és önrendelkezéséért folytatott küzdelem egykori vezetőjeként Xanana Gusmão lett a nemzet első elnöke, majd később miniszterelnökként tevékenykedett.
Ezzel a díjjal az Európai Parlament elismeri népem bátor küzdelmét a szabad hazáért, ahol a gondolat szabadsága velünk született emberi jogunk.