Kiállítás
Az Európai Parlament azzal a szándékkal, hogy megerősítse az európai projekt demokratikus küldetését, már a kezdetektől fogva elkötelezte magát az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme mellett. Ezt a törekvést a Helsinki Záróokmány 1975-ös elfogadása emelte igazán magas szintre. Ugyanebben az évben a Parlament örömmel értesült arról, hogy a Nobel-békedíjat az orosz disszidens Andrej Szaharov kapta, aki 1970-ben részt vett a Szovjetunió Emberi Jogi Bizottságának létrehozásában.
A Parlament többször elítélően nyilatkozott arról, hogy Szaharovot száműzték, és megtagadták tőle a vízumot, amely lehetővé tette volna számára, hogy Oslóban személyesen vegye át a díjat. Felszólította a szovjet hatóságokat, hogy engedjék szabadon, és tegyék lehetővé, hogy feleségével együtt elhagyja a Szovjetuniót. Még az is szóba került, hogy fenntartsanak-e Szaharovnak egy helyet a Parlament üléstermében.
Az 1979-ben első alkalommal közvetlen és általános választójog alapján megválasztott európai parlamenti képviselők azon nyomban politikai prioritássá tették az emberi jogok és az alapvető szabadságok meghatározását és védelmét. Azóta is egyre több állásfoglalás születik ezen a területen. 1984-ben a Parlament Politikai Bizottsága egy emberi jogi albizottsággal bővült, amely egy már meglévő, emberi jogi kérdésekkel, köztük kisebbségi jogokkal és a harmadik országok jogállamiságával foglalkozó munkacsoportot váltott fel. Ettől kezdve a Politikai Bizottság évente jelentést készít az emberi jogok világbeli helyzetéről és az emberi jogi politika közös alakításáról, melyben nyilvánosan elítéli az emberi jogok megsértését. A Parlament azonban nem állt meg itt. Képviselőket küld a világ országaiba, hogy figyelemmel kísérjék az ott folyó választásokat; gondoskodik róla, hogy az emberi jogok az Európai Unió és a világ más országai közötti gazdasági és kereskedelmi megállapodásokban is érvényre jussanak; valamint a nem uniós országok parlamentjeivel való kiemelt kapcsolattartás révén támogatja a parlamenti demokráciát.
