Kiállítás
Fennállása során az Európai Parlament mindig is az emberi jogok védelmére és előmozdítására törekedett. Számos politikai kezdeményezést indított ezen a területen, és egyebek mellett szorgalmazta, hogy az Európai Közösség fogadja el az emberi jogok európai egyezményét. A Közgyűlés számára ez azt jelentette, hogy a Közösség tagállamaiban élő polgárok valamennyi polgári, politikai, gazdasági és szociális jogát tiszteletben kell tartani.
A Parlament már 1975-ben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Közösségek főként gazdasági célú alapító szerződéseiben nem tesznek említést az emberi jogokról. Ezért állásfoglalást fogadott el, melyben hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak a jövőben saját alapjogi chartát kell létrehoznia. A képviselők úgy gondolták, hogy mindez támogatná az egységes Európa építésének mint politikai célnak a megvalósítását. Két évvel később a képviselőknek sikerült elérniük, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elnöke Luxemburgban aláírjon egy nyilatkozatot, melyben intézményük nevében közösen vállalják az alapvető jogok tiszteletben tartását.
Ezt követően 1984-ben a Közgyűlés nagy többséggel elfogadta az Európai Unióról szóló szerződés tervezetét (Spinelli-terv), amely úgy rendelkezett, hogy az Uniónak öt éven belül el kell fogadnia egy alapvető jogokról szóló nyilatkozatot. Az Európai Parlament több alkalommal is szövetségesre talált az Európai Közösségek Bíróságában, melynek ítélkezési gyakorlata szerint a közösségi jognak biztosítania kell az emberi jogok védelmét.
Az Egységes Európai Okmány 1987. július 1-jei hatálybalépésével megerősítést nyert az a kötelezettségvállalás, hogy a tagállamok a szabadságra, az egyenlőségre, a társadalmi igazságosságra és más alapvető jogokra építve mozdítják elő közösen a demokráciát. Az Európai Parlament azonban abbéli meggyőződésében, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen feltétele a Közösség legitimitásának, ennél is tovább akart menni. Ezért 1989. április 12-én elfogadta és kihirdette az alapvető jogokról és szabadságokról szóló nyilatkozatát, és kérte a polgárokat, hogy aktívan támogassák azt. A dokumentum az Európai Parlament által védeni kívánt alapvető jogok körét a környezet megóvásával és bizonyos új szociális jogokkal (a szociális védelemhez való joggal, az oktatáshoz való joggal, a fogyasztók védelmével stb.) bővítette. Bár a szöveg jelentős előrelépésnek számított, a képviselőknek – a Maastrichti és az Amszterdami Szerződésben időközben tett pontosítások ellenére – az 1990-es évek végéig kellett várniuk, hogy végre az elképzeléseiknek megfelelő alapokmány szülessen.