Kiállítás
Négy hónappal az Európai Tanács kölni ülése után a finnországi Tamperében meghatározták az alapvető jogokat felsoroló szövegtervezet kidolgozásáért felelős munkacsoport konkrét munkamódszereit és pontos összetételét. Történelmi pillanat volt ez, hiszen most első ízben került sor arra, hogy európai parlamenti képviselők egy alkotmányos szöveg kidolgozása céljából egy tárgyalóasztalhoz ültek a nemzeti parlamenti képviselőkkel, valamint az állam- és kormányfők és az Európai Bizottság képviselőivel.
A munkacsoport hatvankét tagja 1999. december 17-én kezdte meg a munkát Brüsszelben. Hamarosan több európai parlamenti képviselő kérésére felvették a szimbolikus „konvent” nevet. A konvent az Európai Parlament 16 tagjából, a nemzeti parlamentek államonként két (összesen 30) küldöttéből, az akkori 15 tagállam kormányainak egy-egy képviselőjéből és az Európai Bizottság egy küldöttéből állt. Ezenkívül az Európai Közösségek Bíróságának két képviselője és az Európa Tanács két képviselője – köztük az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy képviselője – is részt vett a munkában. Párbeszédet kezdeményeztek a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és az európai ombudsmannal is. Végül pedig a tanácskozásokra meghívták a tagjelölt országok és egyes társadalmi csoportok képviselőit, valamint az érintett területek szakértőit is.
A konvent elnöki posztját a kezdeményező Roman Herzog, a karlsruhei Német Alkotmánybíróság és a Német Szövetségi Köztársaság korábbi elnöke töltötte be. Az elnök munkáját egy szerkesztőbizottság (elnökség) segítette, a konvent pedig szoros együttműködést alakított ki a Tanács Főtitkárságának munkatársaival és azzal a szolgálatközi munkacsoporttal, amely kifejezetten az Európai Parlament küldöttségét volt hivatott támogatni a szövegezésben. A konvent és az elnökség a Tanács épületében kezdte meg munkáját, később azonban szinte mindig az Európai Parlament brüsszeli épületeiben dolgozott. Ez nagyban megkönnyítette a charta kidolgozásában vezető szerepet vállaló európai parlamenti képviselők feladatát.
Hamar bebizonyosodott, hogy a konvent tagjainak sokfélesége igen kedvezően hat a vitára. A konvent kilenc hónapos működése alatt több tucat nem kormányzati szervezet közreműködésén és meghallgatásán keresztül példa nélküli párbeszéd alakult ki a civil társadalom és az intézmények között. A konvent már a kezdetektől úgy döntött, hogy határozatait konszenzus alapján hozza meg. Munkája teljesen átlátható módon zajlott, hiszen ülései nyilvánosak voltak, és minden előkészítő dokumentum szabadon hozzáférhető volt egy külön erre a célra létrehozott honlapon.